Képek

Amint ígértem a ma délután készült készült képekhez a link a következő, le is lehet tölteni onnan.

https://picasaweb.google.com/padel20/20111228JatekDelutan?authkey=Gv1sRgCP2tzLGn7oSjugE

Áldót békés karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek aki ezt a kis blogot olvasgatja.

Ó év búcsúztató, időpont

Sziasztok,
Az ó év búcsúztató dátumát már megírtam volt ide, vagyis december 28-á lesz, erre minden gyereket szívesen elvárunk, és fontos hogy délután 15-órakor kezdünk, zárás időpontja 19-óra. Tehát megkérjük a szülőket hogy  akkor jöjjenek a gyerekek után.

Amit magatokkal kell hozzatok gyerekek az egy üdítő és valami tészta vagy ropogtatni való.
Szeretném meg ha jókedvet hoznátok magatokkal, hogy egy jót bulizunk együtt.
Addig is mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok.

Helyszín a Máltai szeretetszolgálat székháza.

Selye János Pszicho­k­lub

Az elmúlt időszakban két beszélgetésre voltam meghívva a Sepsiszentgyörgyi Selye János Pszichoklubban. Ez egy a nyáron elkezdett folyamat részeként fogok fel. Arra hogy a tanulási zavarokról igen is beszélni kell, a nyár folyamán jöttem rá, amikor is a Caritas önkéntes táborába levezetem az első beszélgetést erről a témáról.
A klubba való meghívást két személynek köszönhetem, olyan emberekkel volt találkozási lehetőségem aki nyitottak voltak a témára és remélem az elmondottakkal gazdagodtak. Én azáltal gazdagodtam, hogy a klub tagjaival megismerkedhetem és elbeszélgethetem.
Szeretném majd a beszélgetéseke folytatni a tanulási zavarral kapcsolatban, remélem megtalálom rá a megfelelő közeget.
A blogon keresztül is szeretném megköszöni Dulányi Szidonjának, hogy elfogadta a tagok kérését és bevette ezt a kérdéskört a klubba.
Várom azokat a kérdéseket amelyek a tegnap esti (december 13) valamint a november 15-e beszélgetés kapcsán esetleg felmerült de nem tevődött fel. Megpróbálok ezekre a kérésekre a blogon keresztül válaszolni.

Ó év búcsúztató

A Máltai Szeretetszolgálat szervezésében mini szilveszteri találkozó lesz a gyerekek számára december 28-án.
kezdési időpontot meg nem tudok de amikor megkapom ezt az információt jelezni fogom a blogon, hogy mindenki tudjon részt venni rajta.
Ezen alkalommal meg nem kell a januárra megbeszélt plüss állatkát hozni. Ez most egy találkozási lehetőség kötetlenebb formában.

Találkozó időpontjának változása

A pénteki havi találkozó helyszíne nem változót csak az időpontja, tehát 18-órától lenne a szülök és a gyereket számára is, helyszín ahogy már írtam Máltai Szeretetszolgálat székhelyén.
Cím és egyéb tudnivalók az előző bejegyzésemben.

Lehetőség a gyerekeknek

Sepsiszentgyörgyi küzdelmünk a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekért az utolsó fázisba jutott, nagyon fontos volna azoknak a negyedikes gyerekeknek, aki fejlesztésre szorulnak, és nem csak diszlexiás hanem diszgráfiával és diszkalkuliával küzd hogy sikerüljön jövő tanévtól beindítani számura egy ötödik osztályt.

Miért is lenne ez fontos, azért hogy a számára megfelelő fejlesztés mellett úgy tudnak ismereteket megszerezni, hogy közben ne kelljen attól rettegnie, hogy mikor csúfoljak ki az olvasása miatt, miért kap kisebb jegyet annak ellenére, hogy rengeteget tanul. Vagy hogy hiába olvasta a leckét el nem érti meg, mert megtanult ő olvasni valahogy nagy nehezen már ki tudja olvasni az összes betűt és össze is olvasta azokat valahogy, de nem érti.
Mivel nem érti nem érti meg a történelem leckét egyedül és azt sem érti meg miért van annyi minden leírva a földrajz könyvbe.

Ez év november 23-ig kellene leadni az előzetes kéréseket a Kovászna megyei főtanfelügyelősére azért hogy támogatásukat tudják nyújtani az osztály élindításához.
Itt szeretnék egy felhívást megfogalmazni mindazoknak a szülőknek akik ebbe gondolkodnak hogy el kellene juttatni a kérésüket minél hamarabb Szabó Ildikóhoz. 

Aki meg nem tudná Ildikó telefonszáma: 0740018892, további felvilágosítással ő tud szolgálni ezzel kapcsolatban.


Adjunk egy lehetőséget ezeknek a gyerekeknek a boldogulásra.

Beszélgetés

Tovább folytatódik a ditróba megkezdet folyamat, mely november hónapban két beszélgetés jelentett.
Az első beszélgetés november 2-án volt Brassóban az Áprili Lajos főgimnáziumban, diákokkal akik nagyon jól fogadtak ezt.
Számomra azért fontosak ezek a beszélgetések hogy megértse a társadalom hogy a tanulási zavar mint olyan nem betegség és bárkinek lehet gondja vele.

A második beszélgetés a Selye János Pszichoklub-ban volt Sepsiszentgyörgyön november 15-én. Itt inkább a tapasztalataimat próbáltam megosztani azokkal a klub tagokkal és érdeklődőkel akik részt vetek ezen a beszélgetésen.

A beszélgetésről megjelent egy felhívás is a szekelyhon.ro hírportálon:
http://www.szekelyhon.ro/magazin/van-megoldas-a-diszlexiara

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,előfordul néha, hogy nehezebben halad.Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,idővel majd alakul, mi-e percben csak gondolat.Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Találtam a netten nagyon fedi a mai hangulatomat úgy éreztem meg kell osszam mással is. Valahogy így kell megpróbáljak a jővő felé nézni. 

Találkozó helyszin változás

Sziasztok a következő találkozó november 25-én lesz dél után 18-órától lesz, helyszín megváltozót, a Máltai Szeretetszolgálat felajánlásából, a szolgálat székházában fogunk találkozni, cím Horgász utca 34/A szám. 

A találkozó alkalmával szívesen látjuk nem csak a  szülőket hanem a gyerekeket is. Számukra abban a két órában külön foglalkozás lesz.

Térkép: a következő linkre kattintva lehet a helyet beazonosítani.
Puskás Tivadar szakközép iskolával átellenben kell keresni:

http://maps.google.ro/maps?q=Horg%C3%A1sz+%C3%BAtca,+Sepsiszentgy%C3%B6rgy,+Kov%C3%A1szna%2FH%C3%A1romsz%C3%A9k&hl=hu&ie=UTF8&ll=45.859382,25.795169&spn=0.015691,0.035534&sll=45.860279,25.792036&sspn=0.007845,0.017767&vpsrc=6&hnear=Horg%C3%A1sz+%C3%BAtca,+Sepsiszentgy%C3%B6rgy&t=m&z=15

Bármilyen kérdésetek van ezzel kapcsolatba kérlek érdeklődjetek Ildikónál.

Egy kis változás történt a találkozó 18-órától lesz a Máltai Szeretetszolgálat székházában.

Diszlexiával élni

Egy újabb beszélgetésre kerül sor csütörtökön október 6.-án 17-órától az Unitárius egyház tanácstermében melyre minden érdeklődött szülött és tanárt szívesen várunk. A beszélgetés témája a diszlexia, és a küzdelem meg az elfogadása ennek a részképességzavarnak.

Találkozó

A következő havi találkozó időpontja Október 28 - délután 17 - órakor, a Gyár utcában.

Diszlexiával élni

Diszlexiával élni - kötetlen beszélgetés


A második alkalommal beszélek arról, hogy milyen is diszlexiával élni, milyen gyerekkori élményeim voltak, mi a diszlexia, diszgráfia. Lévén hogy minden egyes alkalom más és más, ez alkalommal is egy teljesen más érzéssel távoztam erről a beszélgetésről.
Át próbáltam adni egy üzenetet, hogy vannak emberek akik diszlexiával élnek, kínlódnak az iskolában, felnőnek és később is van problémájuk, de nem bugyuták és nem mások, ők is emberek.
Fontosnak tartom, hogy az emberek megértsék vannak részképességzavarok melyek korrigálhatók, és amivel együtt lehet élni, és együtt is kell élni. 


Bár nagyon nehezen tudom megfogalmazni milyen érzés is volt beszélni egy teljesen idegen társaságnak a saját tapasztalataimról úgy érzem hogy egy sikeres este volt. 


Keresve hogy hogyan is fogalmazzam meg érzéseimet a következő zeneszámot dúdoltam magamba a tegnapi találkozás után elég sokáig. 


http://www.youtube.com/watch?v=tbnxG0nBEWI


"A szavak furcsa teremtmények, ezt tudja jól minden gyerek.
Kicsúsznak a szájunkon, és fegyelmezetlenek.
Hiába bízunk rájuk nagyon fontos üzenetet,
Elrejtik az igazságot, és mást jelentenek.

Csak nézz rám, egy szót se szólj, én így is megértelek.
Ha van valami, ami nem hazudik, az leginkább a szemed.

A szavak néha szövetkeznek, hogy félrevezessenek,
Szépen hangzó mondatokban vonulnak ellened.
Félve, kimondott félszavakból van, aki ért, és van, aki nem,
De elmondani nagyon nehéz, mit nem ért meg senki sem.

A gondolat, míg önmagába zárul, sajnos nincs jelen,
Szavak nélkül nem működik a mindenható értelem.
De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul,
A lényeg sokszor bennük marad kimondhatatlanul."

Lehet hogy teljesen mást jelent ez a dal mások számára de valahogy nekem a tegnap esti beszélgetés utáni érzéseimet adja vissza. 

Nem tudom megfogalmazni azokat valahogy bennem maradtak a szavak. 

Benedek mezei találkozó

Visszatérve a Benedek mezei találkozóra, szeretnék megkérni mindenkit aki rész vett rajta hogy a képeket melyek készültek küldjétek át a padel20@yahoo.com email címre hogy tudja közeténi a blogon.
A saját képeimet a következő linken lehet megtekinteni https://picasaweb.google.com/padel20/20110910BenedekMezoTalalkozo?authkey=Gv1sRgCLvu1-SHn6XB_wE.

A további képeket is majd itt tudom mindenki számára elérhetővé tenni, ha megkapom azoktól akik készítetek.

Továbbra is várok beszámolókat a találkozóról, ha nem megjegyzésben akkor email-ban a már korábban közölt címre és akkor felteszem én a blogra mint bejegyzés annak a nevébe aki küldi.

Meghivó

Szeretnék minden érdeklődőt meghívni egy kötetlen beszélgetésre mely az önkéntes táborban tartót beszélgetés kapcsán fogalmazódott meg bennem. 

Diszlexiával élni

A Gyulafehérvári Caritas szeretettel meghív minden érdeklődőt szeptember 21-én, szerdán 18:00 órától egy kötetlen beszélgetésre a diszlexiáról. Ennek vezetője Páll Adél közgazdász, aki diszlexiás felnőttként beszél tanulási tapasztalatairól. Helyszín: Caritas székház, Sepsiszentgyörgy, Kós Károly u. 11. sz. Érdeklődni a 0735-735-165-ös telefonszámon lehet.

Találkozó gyereket és felnőttek számára

Egy találkozó mely remélem mindenki számára jól sikerült és mindenki jól érezte magát. Csak egy kép azokról akik rész vettek majd a részletes beszámoló majd a napokba elkészül, persze csak akkor ha mindenki ír egy megjegyzést hogy hogy érezte magát.

Szülők találkozója

Szeptember 30-án pénteken délután 17 órától  lesz a szülök következő rendes havi találkozója, ekkora várunk majd egy pár beszámolót meg ilyen olyan egyéb dolgot az utolsó találkozón megbeszélt dolgokkal kapcsolatban.

Bogracozás

Sziasztok

Szeptember 10-én lesz a nagy találkozás, gyerekeknek szülőknek és családoknak, mindenkit várunk erre a találkozóra azért hogy megismerkedjenek a gyerekek egymással és hogy az évkezdés előtt mindenki tudjon egy kicsi erőt kapni másoktól.

Levén hogy ez egy szombati nap így közösen kivonulunk a Benedek mezei táborba, és ott majd kitaláljuk hogy mivel töltsük el a napunkat, megpróbálunk egy tokányt összehozni, de majd kiderül, hogy pontosan mi lesz belőle.

Találkozás reggel 9.30 kor lesz a központban, pontosabban a színházzal szemben a parkolóba, azért hogy aki autóval jön az tudjon egy két személyt meg magával vinni.
A további program meg majd kint kialakul.

Jegyzetek egy hír margojára

http://itthon.transindex.ro/?hir=26733

Összefoglalva a cikk arról szól, hogy létezik a funkcionális analfabetizmus és ezt kellene felszámolni. Számomra a módszer az ami nem igazán tetszik, mert nem biztos hogy olvasás órával fel lehet ezt számolni, először meg kellene nézni miért is alakul ki ez a jelenség az általános iskolások közöst és annak megfelelően kellene a stratégiát kitalálni.
Nyilván hogy meg kell oldani a problémát de szerintem nagyon fontos lenne ha egy olyan stratégiába gondolkodnának mely nem csak a problémára magára fókuszál hanem arra is hogy mi okozza a problémát és az okok felszámolását is magába foglalná ez a stratégia.
Mindez csak egy vélemény egy stratégiával kapcsolatba amiről nem igazán tudok többet, de majd a későbbiekbe fogom figyelni hogy hogyan alakul ez a továbbiakba és itt a blogomon beszámolok róla.

Beszélgetés

Ígéretem hogy megosztom veletek a Caritas önkéntes táborba szerzet tapasztalataimat arról hogy milyen is beszélni egy kis csoportba arról, hogy milyen "Diszlexiával élni".
Önmagában arról beszélni mindig jó számomra, mert ma már el tudom fogadni azt, hogy ez van. Nem vagyok beteg, nem vagyok más mint a többi ember csak egy kicsit másképpen írok vagy olvasok, egy kicsivel nehezebb és vannak dolgok amibe neha segítség kell.
Nyilván ma már nem kell annyi segítség mint régen a tanulásba, de ma is használok segéd eszközöket úgy ahogyan azt egy táborlakó megfogalmazta mikor felvállalta azt, hogy ő is küzd ezzel a nehézséggel.
Számomra azért volt ez a beszélgetés nagyon jó mert olyan visszajelzéseket kaptam a beszélgetés végén a kis csoportól, hogy érdekes volt megtudni azt hogy nem betegség, meg hogy az emberek többet megtudta az emberi oldaláról.
Mindenki másképpen éli meg az ilyen kis csoportos foglalkozásokat beszélgetéseket számomra egy kulcs arra , hogy hogyan kell folytatnom azt ami lassan elindult benne. Vagyis hogyan kell tájékoztatni az embereket, mi ebben nekem a szerepem esetleg, és mit tudok majd más közegbe bevinni abból amit ezen másfél óra alatt tanultam én magam.
Köszönve a tábor résztvevőinek valamint a szervezőknek a lehetőséget hogy beszélhetem arról ami számomra fontos.

Találkozás

Egy nagyon nagy élményben volt részem ezért szeretném megosztani ezt veletek kedves olvasóim. Július 4 és 10 között egy önkéntes táborba vettem részt, a tábor célja tulajdonképpen munka jellegű volt, egy közösség javára önkéntesketűnk vagy 100, szerencsére nem egész nap dolgoztunk hanem csak fél napot, a másik felébe a napnak meg beszélgetünk pihentünk meg mi egy más. Egy ilyen délutáni foglalkozás kapcsán felkértek hogy beszélje arról milyen is "Diszlexiával élni" ezen a beszélgetésen részt vet egy fiatal ember aki ő maga is diszlexiás. Számomra és számára is nagyon jó volt ez a találkozás, hogy végre mind ketten találkoztunk hasonló problémával küzdő fiatal felnőttel.
Ezen találkozás tovább erősítette bennem azt hogy beszélni kell minél többet erről a nehézségről mely nem betegség és hogy minél több ember kell vállalja hogy ezzel a nehézséggel küzd.
Egy következő bejegyzésbe megpróbálok arról írni milyen is volt levezetni ezt a beszélgetést és hogyan is fogadtak azok akik ott jelen voltak.

Kinek beszélünk arról mi történt

Hogyan is kinek beszélünk arról hogy milyen megaláztatások értek? Igazából ez egy olyan kérdés amiről egy diszlexiás számára nagyon nehéz beszélni.
Ami egy közösség tagja vagy és az a közösség valamiért nem fogad el, és céltábla leszel, vagy ha nem is vagy céltábla a gúnyolódásnak, de azért néha érezteti veled azt hogy mást vagy, azt mindig nagyon nehéz elmondani azoknak az embereknek aki közel állnak hozzád. Mert azzal újra fájdalmat okozol, és azt hogy neki fáj hogy veled már megint mi történt az jobban tud fájni mint az amit el kell a társaidtól viseljél.
Minden emberke másképpen fogja fel a dolgokat de inkább hallgatunk rola mit hogy beszéljünk ezekről a dolgokról. Persze el kell mondani valakinek és olyankor talál az ember fia egy bizalmi emberkét, testvért vagy barátot akinek elmondja de nem szívesen beszél ezekről a dolgokról azzal akinek a legjobban fáj.
A "Mi történt az iskolába?" kérdésre nem mindig válaszoltam szivesen inkább hallgattam, és a hallgatásomba benne volt minden történet ami az nap történt.

Sokkal nehezebb ezekről a dolgokról beszélni, meg akkor is ha ma már kevésbé érint ez a dolog.

Másság megélése

A ma esti beszélgetés kapcsán felmerült hogy próbáljak egy kicsit arról írni hogy hogyan is éltem meg a másságomat egy közösébe. Vagy azt hogyan is éltem meg hogy sokkal többet készültem bizonyos tantárgyakból és sajnos a jegyeim nem mindig tükrözték azt hogy mennyit tanulok.
Ez egy nagyon nehéz téma számomra de szerintem mindenki számára mert elfogadni hogy más vagy azt nagyon nehéz főleg akkor ha a közőség maga nem fogadja el a másságodat.
Hogyan is éltem meg azt hogy többet kellet készülnöm valamiből, és az eredmények nem tükrözték azt, erről is nagyon nehéz beszélni. Miért volt mindig az írásbeli dolgozatom magyarból és románból csak ötös, akkor erre a kérdésre egyszerűen tudtam felelni, mert nem írok helyesen, akkor meg nem tudtam hogy miért nem vagyok képes helyesen írni, csak azt tudtam hogy valamiért nem megy. Furcsa volt az hogy miért tudok sikerül egy nagyon jó fogalmazást megírnom és nem kapok rá jó jegyet. Ez mindig vissza tudja az embert rántani, és inkább következőkor nem tanul vagy nem csinálja meg a feladatot rendesen.

Sajnos ez a témát nagyon nehéz kifejtenem, de azért megpróbálkoztam vele, nem tudok igazabból beszélni róla magamtól szeretném ha kérdéseket tennétek fel, talán úgy sikerül majd beszélni és elmondani hogyan is életem meg én a másságomat az iskolába. 

Sziasztok !

Diszlexiás gyerek anyukájaként fogok írni az Adél blogjára.Nem az én gyerekemről akarok írni, hanem arról,hogy diszlexiás gyerekek szülei hogyan és mit éreznek, amikor megtudják, hogy gyerekük másabb mint a többi gyerek. Milyen nehézségekkel küszködnek...
De gondolom ez majd az idők során kialakul, hogy miről is fogok majd írni.
Havi rendszerességgel találkozunk egy páran, akiknek diszlexiás gyerekeink vannak. Adél is jelen van ezeken a találkozókon, hogy segítsen nekünk. Ugyanis Ő a másik partról látja ugyanazt a folyót.
Sok kérdésünkre kaptunk már válasz tőle.
Szeretném ha minél több szülő csatlakozna csoportunkhoz.
Ha személyesen szeretnétek velem beszélni, elérhető vagyok a 0740018892-es telefonszámon, vagy a szabone6903@gmail.com-on.

Amikor legelőször találkoztam a szóval, hogy diszlexia, utánanéztem ,hogy ez meg mi a fene lehet, s egyáltalán mit lehet vele kezdeni. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy minden ismertető anyag már a legelején tudatja a kedves olvasóval, hogy kik , vagy kik voltak a híres diszlexiások.(mintha meg akarnának vigasztalni). Elárulom nektek, engem egy picit sem boldogít, hogy Einstein vagy Agatha Christie diszlexiás volt. Nem akarok Tom Cruist vagy Chert nevelni a gyerekemből, én csak Embert akarok nevelni. BOLDOG , KIEGYENSÚLYOZOTT EMBERT. Még akkor is , ha nagyon sok világhirű diszlexiás ember volt(van), én aggódom ezekért a gyerekekért, mert ŐK itt és most élik meg a kudarcaikat, a napi megaláztatásaikat. Egy éve, amióta találkozom a szülőkkel, megdöbbentő dolgokat hallok.S nagyon sok szülő, félve, hogy gyerekét megbélyegzik, még magának sem meri bevallani, hogy valami baj van és nem mer segítséget kérni.Nehogy azt gondoljátok, hogy én kivétel voltam, nem. Én is vártam, hogy valami változni fog, mert nagyon sokat gyakoroltunk (vak vezet világtalant alapon), de én szülő vagyok és nem szakember. Minél előbb fordul az ember szakemberhez, annál több értékes időt nyer meg gyerekének fejlesztésére. Annál kevesebb trauma éri gyerekét. A gyerek sajnos még jobban meg van ijedve mint a szülő, és szenved. Ő szegény látja, hogy jóval több időt tölt tanulással mint társai, s mégis az értékelése, jóval alacsonyabb mint társainak......Büntetik mert többet tanul s még a szüleit sem tudja megörvendeztetni legalább a jó jegyeivel,minősítéseivel...( Ezt Adél gondolom jobban ki tudja fejteni.)
Ha kérdéseitek vannak, esetleg
segítségre van szükségetek,
vagy hozzá szeretnétek szólni a témához,
vagy nem tudjátok kihez forduljatok, m
megtehetitek a Megjegyzésekre kattintva illetve a fent említett elérhetőségeimet használva.

Üdvözöllek benneteket :
Ildikó

Üdvözlet

Azzal kezdeném, hogy van egy szerkesztő szerző társam, szeretném Ildikót köszönteni és egybe megköszöni, hogy elválalta hogy irógat ő is a blogomra.

Napok óta keresgélem a témát hogy miről is kellene beszéljek, mint egy felnőtt aki mindenre tudja a választ, vagy azt hiszi hogy tudja a választ. Sajnos nem tudom hogy miről is kellene meg beszéljek itt, de azért remélem hamarosan találok egy olyan témát ami mindenkit érdekel és le is tudom írni rendese.

sziasztok, mától én is írogatok ide egy keveset.

Miért kell beszélni róla?

Ezt a kérdést tették fel egy találkozó alkalmával, és igazából nem tudom mit válaszoljak rá. Igazából úgy érzem ezt a kérdést nem szabadna feltenni, soha. Miért fontos beszélni róla, azért hogy tudatosodjon az emberekbe az hogy van egy ilyen tanulási nehézség mely végigkíséri az egyén teljes iskolai éveit, valamint majd végig kíséri a további éltét is. Persze lehet sikeres bármilyen területen ha el tudja fogadtatni azt hogy nehézségei vannak.
Egy másik nagyon fontos szempont az hogy azért kell beszélni róla hogy minél többen tudjanak róla és akkor sokkal több ember kap segítséget ez ugyanolyan mint hogy arról is kellene beszélni hogy vannak emberek akik segítségre szorulnak.
Fontos beszélni róla mert nem egy olyan téma amiről ez emberek beszélnek, inkább a szőnyeg alá seperjük, de attól meg van és attól meg szenved tőle egy csoport. De az is lehet hogy nem szenved tőle de jó ha tudja hogy mi van és megérti a miérteket az életében.
Mindenkinek tudni kell róla azért hogy elfogadjuk, és azért hogy nem egy betegségnek nézzük, és nem ijedjünk meg mert ez van.
Azért kell beszélni róla, hogy nem legyen egy bélyeg a diszlexiáson, mert igen is egy teljes értékű emberke aki alkot és aki a társadalomnak egy hasznos tagja lehet.

Hozzászólásódát várom kedves olvasó, hogy szerinted miért kell beszélni arról hogy van diszlexia, diszkalkulia, és diszgráfia.

Egy újabb idézet

Ma megint találtam egy idézetet mely nagyon megtetszett és tükrözi azt ami számomra is utat mutat.
"Lehetetlen megnyerni a versenyt, ha nincs bátorságod odaállni a rajthoz, lehetetlen bármiben is győzni, ha nincs bátorságod harcolni" (Rich DeVos).

Valahogyan így kellene hozzakezdenem mindenhez, minden akadály le lehet gyözni amit akarunk, csak akarnunk kell.

Jó volna persze gondolkodni egy kicsit róla meg írni egy kicsit ide de nem tudom hogy érdemese.

Jegyzet

Pár napja nem írtam semmit a blogra, ez nem nagy büszkeség de hát elég nehezen találtam a témát amiről itt kellene beszéljek. Bárki feltehetné a kérdést de miért nem találtam a megfelelő témát?
A kérdés nagyon is jogos de sajnos nem tudok felelni rá. Jó volna visszajelzéseket kapni arról, hogy amit írók az mást is érdekel, de ha nem hát akkor majd megpróbálom kitalálni hogy másokat mi érdekel a diszlexia mint témakör kapcsán.
Szerintem nem elég sokszor hangoztatni hogy ez nem egy betegség, hanem egy nehézség, mellyel együtt lehet élni, mely nem jelenti azt hogy az ember ügyetlenebb, vagy nem elég intelligens minta többi ember. Ugyanolyan mint a többi ember csak egy kis nehézsége akad az életbe az olvasással, néha az írással és vannak esetek amikor a számokkal is. Ezt a nehézséggel kell megtanulnia élni, és vannak esetek amikor a környezete nem is tudja, mert sikeresen el tudja takarni ezt, vagy sikeresen kompenzálja ezeket a dolgokat. Senki nem tudja róla, hogy ez van.
Jó volna ha az emberek többet beszélnének róla, ugyanúgy ahogy jó volna ha ezt el lehetne fogadtatni a társadalommal hogy van egy ilyen is. Minden ember más és ebben ez a szép, fogadjuk el azt aki valamilyen fogyatékkal él, és fogadjuk el azt hogy valaki valamilyen más szellemben nevelkedett vagy hogy valaki másképpen látja a világot. Engem türelemre, toleranciára tanítottak megpróbálom ezt gyakorolni de jó volna ha mindenki az volna.

Keresgélés

Ma gondoltam egyet és beütöttem a keresőbe azt a szót hogy diszlexia, persze mondhatjátok hogy ehhez nem kelet sokat gondolkodni csak meg kellett tenni. Tehát megettem, és rengeteg információt találtam, de ezt már szerintem mindenki tudta. Ami számomra érdekes volt az hogy mivel a Google-el elég sok érdekes keresést lehet kihozni, én ma blogokat kerestem, magyar nyelvűt is találtam persze elég sokat, bár nem találtam olyat meg amilyet én írogatok, de találtam egyebeket ami nagyon érdekesek lehetnek mindenki számára, a napokba meg keresgélek és az érdeksebeket felteszem majd ide is. Egy másik keresésem az angol nyelven történt és itt a nagy meglepetés számomra, pár emberke aki ezzel a problémával küzd ugyancsak úgy gondolta jó egy ilyen internetes akármit létrehozni azért hogy mindenki tudjon róla és sokan mások erőt merítsenek belőle.

Miért is kezd az ember blog íráshoz, hát erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, mert meg magam sem tudom hogy miért kezdtem neki. Azért talán hogy el tudja mondani, hogy milyen is egy ilyen problémával küzdeni. Vagy hogy legyen hova leírja gondolataimat. Vagy inkább csak azért hogy megmutassam maga.
Nem igazán tudom.
Találni kellene egy fórumot ahol el tudom mondani ezeket a dolgokat amik foglalkoztatnak. Mivel nagyon kevés magyar oldalt találtam ami felnőtt diszlexiásokhoz szól, ezért úgy gondoltam megpróbálkozok vele, és írogatok ide néha néha dogokat.
Nem vagyok a legjobb fogalmazó sem de gondoltam ha egyszerűen el tudom mondani azt amit érzek, azzal kapcsolatba hogy milyen is az élete egy olyan emberkének aki nap mint nap szembesül azzal, hogy vannak dolgok amit nem tud egymaga megoldani, és segítséget kell kérnie, az írás olvasás nehézség, vagy számolási problémák nem látszanak kívülről, nincsenek feltűnő jellei, és mégis segítségre szorul az ember bizonyos szituációkba. Persze lehet ezeket kompenzálni, és megtanul vele együtt élni az ember, de mint minden másnak vannak buktatói és vannak nagyon jó pillanatai is. Ezért volna fontos hogy minél többen beszéljenek róla és hogy minél többen elfogadják hogy van.

Rémélem hogy aki majd elolvassa ezt a bejegyzés egy kicsivel nyitottabb lesz a hozzam hasonló emberekhez, és úgy általában azokhoz az emberekhez akik valamilyen fogyatékossággal élnek. Mert úgy minden ember fontos a társadalom számára és mindenki tud hasznos lenni a társadalom számára.

Honlapok

Egy új link amit ajánlok mindenki számára aki tud angolul olvasni, és megérti azt. Nagyon érdekes dolgokat találtam ezen az oldalon. Sajnos kevesebb információ van magyar nyelven, vagy románul, de azért ahogy találok olyan oldalakat magyar nyelven amik felnőttek számára is érdekesek a link tárba felrakom.

http://www.beingdyslexic.co.uk/

Szülőknek és nem csak

Van egy kis csoport Sepsiszentgyörgyön ahol élek, diszlexiás gyerekek szülei gyűlnek össze egyszer egy hónapba beszélgetni, tippeket adni egymásnak, hogy ki hogyan boldogul a saját gyermekével. Meghívtak ebbe a csoportba hogy mint olyan aki már túl van a kötelező iskolai oktatás minden lépcsőjén meséljek arról hogy nálam ez hogy ment. Általában én tanulok ezektől a szülőktől. Ma már sokkal több információ megtalálható mindenfelé erről a részképesség zavarról, és mivel már én nem fejlesztem olyan intenzíven magamat mint egy kisgyereknek erre szüksége van, így sok olyan információt tudok meg tőlük, hogy mit hogyan és honnan kaptak meg, hogyan lehet fejleszteni ezeket a gyerekeket, valamint ki hogyan boldogul.
Nagyon jó volna ha több szülő úgy érezné hogy fontos ez a kis csoport ahol fel lehet töltődni, egymásnak erőt lehet adni a folytatásba és hogy nagyon fontos az hogy beszéljük erről a problémáról olyan emberekkel akinek ugyancsak ez a problémája, ők megértenek, ők tudnak abba segíteni hogy tovább lépjünk és hogy segítséget tudjunk nyújtani azoknak akiknek szükségük van erre, vagyis a gyerekeknek.
Mondhatja bárki aki ezeket a sorokat el olvassa hogy könnyű nekem, mert meg nincsenek gyermekeim, nincsen saját háztartásom, és csak magamra kell figyelje, véleményem szerint minden embernek nagyon fontos kell legyen a gyermek, meg akkor is ha nincs saját gyermeke, mert ők a mi jövőnk, és meg kell adni minden lehetőséget számukra hogy megfelelően fejlődjenek.
Ezért tartom azt fontosnak hogy e kis csoport létezéséről minél többen tudomást szerezzenek ez lehet egy fórum számukra ahol kimondhatják hogy igen a gyermekem részképesség zavarral küzd. 

Ez egy hosszú bejegyzés lett, és remélem lesz aki elolvassa, és majd úgy gondolja hogy szeretne részt venni a csoport találkozássá.

Idézet

"Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz és elfelejtik amit teszel. 
Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük. " 

Maya Angelou

Egy idézet amit ma találtam reggelibe gondoltam megosztom itt is, hogy bármikor rá találjak amikor keresem. 

Jegyzet

Nagyon nehéz leírni mi jár a fejembe, vagy hogy valami olyat is mondja ami megfogja az olvasót. Mivel is jár az hogy olvasási és írási nehézsége van egy fiatal nőnek, hát vannak esetetek amikor szinte semmi problémát nem okozhat. Mivel valamilyen szinten az ember megtanul írni és olvasni, és néha el lehet takarni ezeket a problémákat, vagyis lehet kompenzálni, akadnak barátok akik segítenek bizonyos szituációkba. De amikor az ember fia vagy lánya magára marad akkor elég nehéz boldogulni bizonyos szituációkba. Elmagyarázni hogy miért nem megy valami ami másnak magától érthetődig az nagyon kellemetlen tud lenni, így inkább nem beszélünk róla.
A sok kudarcnak megélt esemény oda vezethet hogy már minden újabb dolog kipróbálásánál azt várja az ember hogy mekkorát fog most esni, és nem azt hogy ez a új dolog mekkora élményt fog nyújtani számára és hogy valamibe lehet sikeres is.

Lévén ma húsvét másod napja azért kellene ide írjak valami vidámat is, minden kedves olvasónak kellemes ünnepeket kívánok.

Valami más

Valami más, keresgélés közbe találtam a neten és gondoltam felteszem, én magam is megszívlelhetem mert nagyon jó tanácsok vannak benne.

Gyarmathy Éva: Túlélő felszerelés Ideje: 2002.02. 7 17:55 Gyarmathy Éva

Útmutató diszlexiás fiataloknak...

Száműzd a negatív gondolatokat!

• Eddig is boldogultál, később se lesz nehezebb!
• A sikerre koncentrálj, vagy legalább ne várd a kudarcot! Amira koncentrálsz az kerül majd hozzád közelebb!
• Tudd, hogy mit akarsz elérni, és ezt tartsd szem előtt!
• Légy tudatában, hogy másoknak is vannak nehézségei, hibái és hiányosságai!
• Segíts másoknak, és kérj bátran segítséget!

Tudd, hogyan tudsz leghatékonyabban működni!

• Mik az erősségeid?
• Mi segít a megjegyzésben, tanulásban?
• Grafikonok, ábrák használatával jobban megérted a dolgokat!
• Jegyzeteid érthetőbbek lesznek színek és formák segítségével!
• A gondolattérkép módszer hasznos lehet!
• Próbáld ki, hogy a zene vagy a mozgás hogyan hat a teljesítményedre!

Tanuld meg, mennyit vállalhatsz!

• Tudnod kell, hogy a diszlexiásokat az átlagosnál hamarabb kifárasztja a folyamatos információ feldolgozás!
• Rövidebb periódusokat tervezzél a tanulásban!
• Egy rövid szünet után ismét hatékony leszel!
• Ha fáradtan erőlteted a tanulást a diszlexiás tünetek erősebben jelentkeznek!
• Ha túl sok feladat gyűlik össze, készíts listát! Válaszd ki a legfontosabbakat és legsürgősebbeket! Sorban pipáld ki az elvégzetteket!

Szervezd meg az életedet és a környezetedet!

• Rendetlenség, pontatlanság, dolgok elfelejtése rémálommá teheti az életet!
• Ha mindent rögtön használat után a helyére teszel, soha se kell rendet rakni!
• Az apróbb dolgokat legjobb, ha rögtön elvégzed, így nem terhelik az idődet később!
• Használj határidőnaptárt vagy jegyzetfüzetet!
• Tanuld meg feljegyezni tennivalóidat, a találkozóid időpontját és a határidőket!
• Tégy emlékeztetőket feltűnő helyre (ajtófélfa, fogkefe nyele, stb!)!

Szervezd meg a munkádat is!

• A zűrzavar feszültséget okoz, és megnöveli a nehézségeidet!
• Rendezd el legalább három részre az íróasztalodban a dolgokat: hivatalos papírok (igazolványok, bizonyítványok, stb!), tanuláshoz szükséges eszközök és szabadidős tevékenységeid eszközei elkülönüljenek!
• Feladatodat osszad kisebb egységekre! Így nem beláthatatlan munka áll előtted!
• Rajzolj vázlatot munkád elvégzésének megtervezésekor!

Keress technikai segítséget!

• Mindig legyen kéznél helyesírási szótár!
• Tanuld meg a szövegszerkesztők használatát!
• Magnóra mondva sok mindent megtanulhatsz!
• Ellenőrizd magadat számológéppel, helyesírást ellenörző programmal!

Törődj magaddal!

• Járj társaságba, szórakozz, de mértékletesen, mert könnyen kifáradhatsz!
• Egyél helyesen, menj friss levegőre, mozogjál (bár ez unalmasnak hangzik)!
• Tanulj meg lazítani és koncentrálni! Jógázz, meditálj, egyensúlyozz, végy mély lélegzetet – ezek segíteni fognak!
• Tanuld meg mik a jelei, ha elfáradtál!

Kommunikálj, ahogyan a leghatékonyabb vagy!

• Az írás csak egy fajtája a kommunikációnak!
• Vegyél részt megbeszéléseken, vitákon!
• Beszélj minél többet, hogy az emberek lássák, mennyit tudsz!

Legyél önmagad!

• Nagyon sokan küzdenek hozzád hasonló problémákkal, de nem mindenki meri megosztani azokat társaival!
• Sok jó tulajdonságod van, elfér mellette az a néhány probléma!
• A nehézségeket nézheted a humoros oldaláról is néha!
• Ha nyitott vagy és őszinte, hasonlóan fognak veled bánni!

Nagyon nehéz az újabb bejegyzést elkészíteni valahogy nem jönnek a szavak így arra gondoltam ide berakok egy két tippet arról hogyan is oldom meg a mindennapi problémáimat ami abból adódik hogy diszlexiás vagyok.
1. helyes írás - általában helyesírás javító programot használok amikor számítógépen szerkesztek meg egy szöveget - már ha van ilyen program a gépen - mivel két nyelven dolgozom, magyarul és románul is kell szövegeket megírnom, nagyon sok esetben egy kollégámat megkérem a kész szöveget nézze át.
2. írót szöveg értelmezése - felolvasom vagy felolvastatóm valakivel a szöveget, ha meg nincs kivel akkor inkább átadom annak a személynek akit közvetlenül érint a beérkezet fax vagy levél.
3. telefonos üzenetek átadása - megkérem a telefonálót ha nagyon fontos hogy hívja fel a kollégát, mert nem mindig jegyzem meg a nevet rendesen, és jobb ha az ember nem tévesen adja át az üzenetet

Ez a három dolog ami nehezebben megy számomra és segítségre van szükség benne valamilyen formába.

Azért hogy ne legyen gondom legalább a gépelések, egy oktató program segítségével megtanultam használni a számítógép billentyűzetén mind a 10 ujjamat, ennek a haszna hogy gyors vagyok, de persze így is hibázok, csak már hamarabb készen leszek a beírandó anyaggal.

Link ahol megtalálhatjátok ezt a programot, szerintem bárki számára hasznos lehet
http://klavaro.sourceforge.net/hu/

Minden más ami eszembe jutott

Furcsa ide leírni dolgokat de azért megpróbálkozom vele, mert miért nem érne meg egy próbát ez is.
Büszke kellene legyek magara azért amit elértem, és mégse vagyok teljesen az, vajon miért. Miért van az hogy mindig kételkedik az ember magába, vagyis én kételkedek magamba.
Sok mindent elértem amit talán mások nem vagy nem volt szerencséjük elérni, küzdöttek sokan értem és nem hagyták hogy feladjam. De amikor olyan emberekkel találkozom akik ne értik nagyon fel tud bosszantani, olyankor nem  tudok magamért küzdeni, talán ezt kellett volna megtanuljam hogyan küzdjek magamért.
Az akadályok azért vannak hogy leküzdjük azokat ha meg nem könnyű akkor is. Már megint oda lyukadtam ki hogy nem is tudom miért írogatok ide, csak írogatok. Kedves olvasó ha persze van valaki aki ezeket elolvas, ne érezd rosszul magad ha nem érted hogy mit is írtam ide.

A kezdet

Szia

A kezdet mindig nehéz, így igazából nem is tudom miről fogok itt írni, és hogy kinek is szól ez a kis tartalom amit ide írok, magamnak másoknak meg nem tudom.
Azért kezdtem neki hogy leírjam milyen is az amikor egy kisdiákból felnőtt lesz, és a problémái amivel iskolába küzdött nem igazán tűnnek el csak átalakulnak.
Ja kedves olvasó elfejeltetem bemutatkozni, nevem Adél és diszlexiás vagyok. Ezt akkor tudtam meg amikor 1996-ba elkeztem volna a kilencedik osztályt, tehát már elég későn, sajnos vagy talán nem annyira sajnos.

Az előtt persze sok minden történt velem, de nem arról szeretnék beszélni itt a blogom hanem arról hogy milyen problémákkal küzdök meg mint felnőtt és esetleg majd néha beszúrok egy egy gyerekkori történetet.