Sziasztok !

Diszlexiás gyerek anyukájaként fogok írni az Adél blogjára.Nem az én gyerekemről akarok írni, hanem arról,hogy diszlexiás gyerekek szülei hogyan és mit éreznek, amikor megtudják, hogy gyerekük másabb mint a többi gyerek. Milyen nehézségekkel küszködnek...
De gondolom ez majd az idők során kialakul, hogy miről is fogok majd írni.
Havi rendszerességgel találkozunk egy páran, akiknek diszlexiás gyerekeink vannak. Adél is jelen van ezeken a találkozókon, hogy segítsen nekünk. Ugyanis Ő a másik partról látja ugyanazt a folyót.
Sok kérdésünkre kaptunk már válasz tőle.
Szeretném ha minél több szülő csatlakozna csoportunkhoz.
Ha személyesen szeretnétek velem beszélni, elérhető vagyok a 0740018892-es telefonszámon, vagy a szabone6903@gmail.com-on.

Amikor legelőször találkoztam a szóval, hogy diszlexia, utánanéztem ,hogy ez meg mi a fene lehet, s egyáltalán mit lehet vele kezdeni. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy minden ismertető anyag már a legelején tudatja a kedves olvasóval, hogy kik , vagy kik voltak a híres diszlexiások.(mintha meg akarnának vigasztalni). Elárulom nektek, engem egy picit sem boldogít, hogy Einstein vagy Agatha Christie diszlexiás volt. Nem akarok Tom Cruist vagy Chert nevelni a gyerekemből, én csak Embert akarok nevelni. BOLDOG , KIEGYENSÚLYOZOTT EMBERT. Még akkor is , ha nagyon sok világhirű diszlexiás ember volt(van), én aggódom ezekért a gyerekekért, mert ŐK itt és most élik meg a kudarcaikat, a napi megaláztatásaikat. Egy éve, amióta találkozom a szülőkkel, megdöbbentő dolgokat hallok.S nagyon sok szülő, félve, hogy gyerekét megbélyegzik, még magának sem meri bevallani, hogy valami baj van és nem mer segítséget kérni.Nehogy azt gondoljátok, hogy én kivétel voltam, nem. Én is vártam, hogy valami változni fog, mert nagyon sokat gyakoroltunk (vak vezet világtalant alapon), de én szülő vagyok és nem szakember. Minél előbb fordul az ember szakemberhez, annál több értékes időt nyer meg gyerekének fejlesztésére. Annál kevesebb trauma éri gyerekét. A gyerek sajnos még jobban meg van ijedve mint a szülő, és szenved. Ő szegény látja, hogy jóval több időt tölt tanulással mint társai, s mégis az értékelése, jóval alacsonyabb mint társainak......Büntetik mert többet tanul s még a szüleit sem tudja megörvendeztetni legalább a jó jegyeivel,minősítéseivel...( Ezt Adél gondolom jobban ki tudja fejteni.)
Ha kérdéseitek vannak, esetleg
segítségre van szükségetek,
vagy hozzá szeretnétek szólni a témához,
vagy nem tudjátok kihez forduljatok, m
megtehetitek a Megjegyzésekre kattintva illetve a fent említett elérhetőségeimet használva.

Üdvözöllek benneteket :
Ildikó