Szülőknek és nem csak

Van egy kis csoport Sepsiszentgyörgyön ahol élek, diszlexiás gyerekek szülei gyűlnek össze egyszer egy hónapba beszélgetni, tippeket adni egymásnak, hogy ki hogyan boldogul a saját gyermekével. Meghívtak ebbe a csoportba hogy mint olyan aki már túl van a kötelező iskolai oktatás minden lépcsőjén meséljek arról hogy nálam ez hogy ment. Általában én tanulok ezektől a szülőktől. Ma már sokkal több információ megtalálható mindenfelé erről a részképesség zavarról, és mivel már én nem fejlesztem olyan intenzíven magamat mint egy kisgyereknek erre szüksége van, így sok olyan információt tudok meg tőlük, hogy mit hogyan és honnan kaptak meg, hogyan lehet fejleszteni ezeket a gyerekeket, valamint ki hogyan boldogul.
Nagyon jó volna ha több szülő úgy érezné hogy fontos ez a kis csoport ahol fel lehet töltődni, egymásnak erőt lehet adni a folytatásba és hogy nagyon fontos az hogy beszéljük erről a problémáról olyan emberekkel akinek ugyancsak ez a problémája, ők megértenek, ők tudnak abba segíteni hogy tovább lépjünk és hogy segítséget tudjunk nyújtani azoknak akiknek szükségük van erre, vagyis a gyerekeknek.
Mondhatja bárki aki ezeket a sorokat el olvassa hogy könnyű nekem, mert meg nincsenek gyermekeim, nincsen saját háztartásom, és csak magamra kell figyelje, véleményem szerint minden embernek nagyon fontos kell legyen a gyermek, meg akkor is ha nincs saját gyermeke, mert ők a mi jövőnk, és meg kell adni minden lehetőséget számukra hogy megfelelően fejlődjenek.
Ezért tartom azt fontosnak hogy e kis csoport létezéséről minél többen tudomást szerezzenek ez lehet egy fórum számukra ahol kimondhatják hogy igen a gyermekem részképesség zavarral küzd. 

Ez egy hosszú bejegyzés lett, és remélem lesz aki elolvassa, és majd úgy gondolja hogy szeretne részt venni a csoport találkozássá.