Hogyan is kinek beszélünk arról hogy milyen megaláztatások értek? Igazából ez egy olyan kérdés amiről egy diszlexiás számára nagyon nehéz beszélni.
Ami egy közösség tagja vagy és az a közösség valamiért nem fogad el, és céltábla leszel, vagy ha nem is vagy céltábla a gúnyolódásnak, de azért néha érezteti veled azt hogy mást vagy, azt mindig nagyon nehéz elmondani azoknak az embereknek aki közel állnak hozzád. Mert azzal újra fájdalmat okozol, és azt hogy neki fáj hogy veled már megint mi történt az jobban tud fájni mint az amit el kell a társaidtól viseljél.
Minden emberke másképpen fogja fel a dolgokat de inkább hallgatunk rola mit hogy beszéljünk ezekről a dolgokról. Persze el kell mondani valakinek és olyankor talál az ember fia egy bizalmi emberkét, testvért vagy barátot akinek elmondja de nem szívesen beszél ezekről a dolgokról azzal akinek a legjobban fáj.
A "Mi történt az iskolába?" kérdésre nem mindig válaszoltam szivesen inkább hallgattam, és a hallgatásomba benne volt minden történet ami az nap történt.
Sokkal nehezebb ezekről a dolgokról beszélni, meg akkor is ha ma már kevésbé érint ez a dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése