Sziasztok !

Diszlexiás gyerek anyukájaként fogok írni az Adél blogjára.Nem az én gyerekemről akarok írni, hanem arról,hogy diszlexiás gyerekek szülei hogyan és mit éreznek, amikor megtudják, hogy gyerekük másabb mint a többi gyerek. Milyen nehézségekkel küszködnek...
De gondolom ez majd az idők során kialakul, hogy miről is fogok majd írni.
Havi rendszerességgel találkozunk egy páran, akiknek diszlexiás gyerekeink vannak. Adél is jelen van ezeken a találkozókon, hogy segítsen nekünk. Ugyanis Ő a másik partról látja ugyanazt a folyót.
Sok kérdésünkre kaptunk már válasz tőle.
Szeretném ha minél több szülő csatlakozna csoportunkhoz.
Ha személyesen szeretnétek velem beszélni, elérhető vagyok a 0740018892-es telefonszámon, vagy a szabone6903@gmail.com-on.

Amikor legelőször találkoztam a szóval, hogy diszlexia, utánanéztem ,hogy ez meg mi a fene lehet, s egyáltalán mit lehet vele kezdeni. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy minden ismertető anyag már a legelején tudatja a kedves olvasóval, hogy kik , vagy kik voltak a híres diszlexiások.(mintha meg akarnának vigasztalni). Elárulom nektek, engem egy picit sem boldogít, hogy Einstein vagy Agatha Christie diszlexiás volt. Nem akarok Tom Cruist vagy Chert nevelni a gyerekemből, én csak Embert akarok nevelni. BOLDOG , KIEGYENSÚLYOZOTT EMBERT. Még akkor is , ha nagyon sok világhirű diszlexiás ember volt(van), én aggódom ezekért a gyerekekért, mert ŐK itt és most élik meg a kudarcaikat, a napi megaláztatásaikat. Egy éve, amióta találkozom a szülőkkel, megdöbbentő dolgokat hallok.S nagyon sok szülő, félve, hogy gyerekét megbélyegzik, még magának sem meri bevallani, hogy valami baj van és nem mer segítséget kérni.Nehogy azt gondoljátok, hogy én kivétel voltam, nem. Én is vártam, hogy valami változni fog, mert nagyon sokat gyakoroltunk (vak vezet világtalant alapon), de én szülő vagyok és nem szakember. Minél előbb fordul az ember szakemberhez, annál több értékes időt nyer meg gyerekének fejlesztésére. Annál kevesebb trauma éri gyerekét. A gyerek sajnos még jobban meg van ijedve mint a szülő, és szenved. Ő szegény látja, hogy jóval több időt tölt tanulással mint társai, s mégis az értékelése, jóval alacsonyabb mint társainak......Büntetik mert többet tanul s még a szüleit sem tudja megörvendeztetni legalább a jó jegyeivel,minősítéseivel...( Ezt Adél gondolom jobban ki tudja fejteni.)
Ha kérdéseitek vannak, esetleg
segítségre van szükségetek,
vagy hozzá szeretnétek szólni a témához,
vagy nem tudjátok kihez forduljatok, m
megtehetitek a Megjegyzésekre kattintva illetve a fent említett elérhetőségeimet használva.

Üdvözöllek benneteket :
Ildikó

Üdvözlet

Azzal kezdeném, hogy van egy szerkesztő szerző társam, szeretném Ildikót köszönteni és egybe megköszöni, hogy elválalta hogy irógat ő is a blogomra.

Napok óta keresgélem a témát hogy miről is kellene beszéljek, mint egy felnőtt aki mindenre tudja a választ, vagy azt hiszi hogy tudja a választ. Sajnos nem tudom hogy miről is kellene meg beszéljek itt, de azért remélem hamarosan találok egy olyan témát ami mindenkit érdekel és le is tudom írni rendese.

sziasztok, mától én is írogatok ide egy keveset.

Miért kell beszélni róla?

Ezt a kérdést tették fel egy találkozó alkalmával, és igazából nem tudom mit válaszoljak rá. Igazából úgy érzem ezt a kérdést nem szabadna feltenni, soha. Miért fontos beszélni róla, azért hogy tudatosodjon az emberekbe az hogy van egy ilyen tanulási nehézség mely végigkíséri az egyén teljes iskolai éveit, valamint majd végig kíséri a további éltét is. Persze lehet sikeres bármilyen területen ha el tudja fogadtatni azt hogy nehézségei vannak.
Egy másik nagyon fontos szempont az hogy azért kell beszélni róla hogy minél többen tudjanak róla és akkor sokkal több ember kap segítséget ez ugyanolyan mint hogy arról is kellene beszélni hogy vannak emberek akik segítségre szorulnak.
Fontos beszélni róla mert nem egy olyan téma amiről ez emberek beszélnek, inkább a szőnyeg alá seperjük, de attól meg van és attól meg szenved tőle egy csoport. De az is lehet hogy nem szenved tőle de jó ha tudja hogy mi van és megérti a miérteket az életében.
Mindenkinek tudni kell róla azért hogy elfogadjuk, és azért hogy nem egy betegségnek nézzük, és nem ijedjünk meg mert ez van.
Azért kell beszélni róla, hogy nem legyen egy bélyeg a diszlexiáson, mert igen is egy teljes értékű emberke aki alkot és aki a társadalomnak egy hasznos tagja lehet.

Hozzászólásódát várom kedves olvasó, hogy szerinted miért kell beszélni arról hogy van diszlexia, diszkalkulia, és diszgráfia.

Egy újabb idézet

Ma megint találtam egy idézetet mely nagyon megtetszett és tükrözi azt ami számomra is utat mutat.
"Lehetetlen megnyerni a versenyt, ha nincs bátorságod odaállni a rajthoz, lehetetlen bármiben is győzni, ha nincs bátorságod harcolni" (Rich DeVos).

Valahogyan így kellene hozzakezdenem mindenhez, minden akadály le lehet gyözni amit akarunk, csak akarnunk kell.

Jó volna persze gondolkodni egy kicsit róla meg írni egy kicsit ide de nem tudom hogy érdemese.

Jegyzet

Pár napja nem írtam semmit a blogra, ez nem nagy büszkeség de hát elég nehezen találtam a témát amiről itt kellene beszéljek. Bárki feltehetné a kérdést de miért nem találtam a megfelelő témát?
A kérdés nagyon is jogos de sajnos nem tudok felelni rá. Jó volna visszajelzéseket kapni arról, hogy amit írók az mást is érdekel, de ha nem hát akkor majd megpróbálom kitalálni hogy másokat mi érdekel a diszlexia mint témakör kapcsán.
Szerintem nem elég sokszor hangoztatni hogy ez nem egy betegség, hanem egy nehézség, mellyel együtt lehet élni, mely nem jelenti azt hogy az ember ügyetlenebb, vagy nem elég intelligens minta többi ember. Ugyanolyan mint a többi ember csak egy kis nehézsége akad az életbe az olvasással, néha az írással és vannak esetek amikor a számokkal is. Ezt a nehézséggel kell megtanulnia élni, és vannak esetek amikor a környezete nem is tudja, mert sikeresen el tudja takarni ezt, vagy sikeresen kompenzálja ezeket a dolgokat. Senki nem tudja róla, hogy ez van.
Jó volna ha az emberek többet beszélnének róla, ugyanúgy ahogy jó volna ha ezt el lehetne fogadtatni a társadalommal hogy van egy ilyen is. Minden ember más és ebben ez a szép, fogadjuk el azt aki valamilyen fogyatékkal él, és fogadjuk el azt hogy valaki valamilyen más szellemben nevelkedett vagy hogy valaki másképpen látja a világot. Engem türelemre, toleranciára tanítottak megpróbálom ezt gyakorolni de jó volna ha mindenki az volna.

Keresgélés

Ma gondoltam egyet és beütöttem a keresőbe azt a szót hogy diszlexia, persze mondhatjátok hogy ehhez nem kelet sokat gondolkodni csak meg kellett tenni. Tehát megettem, és rengeteg információt találtam, de ezt már szerintem mindenki tudta. Ami számomra érdekes volt az hogy mivel a Google-el elég sok érdekes keresést lehet kihozni, én ma blogokat kerestem, magyar nyelvűt is találtam persze elég sokat, bár nem találtam olyat meg amilyet én írogatok, de találtam egyebeket ami nagyon érdekesek lehetnek mindenki számára, a napokba meg keresgélek és az érdeksebeket felteszem majd ide is. Egy másik keresésem az angol nyelven történt és itt a nagy meglepetés számomra, pár emberke aki ezzel a problémával küzd ugyancsak úgy gondolta jó egy ilyen internetes akármit létrehozni azért hogy mindenki tudjon róla és sokan mások erőt merítsenek belőle.

Miért is kezd az ember blog íráshoz, hát erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, mert meg magam sem tudom hogy miért kezdtem neki. Azért talán hogy el tudja mondani, hogy milyen is egy ilyen problémával küzdeni. Vagy hogy legyen hova leírja gondolataimat. Vagy inkább csak azért hogy megmutassam maga.
Nem igazán tudom.
Találni kellene egy fórumot ahol el tudom mondani ezeket a dolgokat amik foglalkoztatnak. Mivel nagyon kevés magyar oldalt találtam ami felnőtt diszlexiásokhoz szól, ezért úgy gondoltam megpróbálkozok vele, és írogatok ide néha néha dogokat.
Nem vagyok a legjobb fogalmazó sem de gondoltam ha egyszerűen el tudom mondani azt amit érzek, azzal kapcsolatba hogy milyen is az élete egy olyan emberkének aki nap mint nap szembesül azzal, hogy vannak dolgok amit nem tud egymaga megoldani, és segítséget kell kérnie, az írás olvasás nehézség, vagy számolási problémák nem látszanak kívülről, nincsenek feltűnő jellei, és mégis segítségre szorul az ember bizonyos szituációkba. Persze lehet ezeket kompenzálni, és megtanul vele együtt élni az ember, de mint minden másnak vannak buktatói és vannak nagyon jó pillanatai is. Ezért volna fontos hogy minél többen beszéljenek róla és hogy minél többen elfogadják hogy van.

Rémélem hogy aki majd elolvassa ezt a bejegyzés egy kicsivel nyitottabb lesz a hozzam hasonló emberekhez, és úgy általában azokhoz az emberekhez akik valamilyen fogyatékossággal élnek. Mert úgy minden ember fontos a társadalom számára és mindenki tud hasznos lenni a társadalom számára.

Honlapok

Egy új link amit ajánlok mindenki számára aki tud angolul olvasni, és megérti azt. Nagyon érdekes dolgokat találtam ezen az oldalon. Sajnos kevesebb információ van magyar nyelven, vagy románul, de azért ahogy találok olyan oldalakat magyar nyelven amik felnőttek számára is érdekesek a link tárba felrakom.

http://www.beingdyslexic.co.uk/