Hétfőn, mikor a hőség rekkenő,
Eszembe ötlik egy bökkenő,
hogy kicsoda a micsoda
s hogy mikor és hova az akkor és oda.
Kedden ha hull a hó, és fú a szél,
egy láng odafenn sürgetve beszél
míg meg nem mondod, addig haverok,
hogy azok-e ezek, vagy ezek-e azok.
Szerdán kék égbolton a nap hunyorog,
tűnődni ráérek, nincs semmi dolog.
Ki kell találnom jövő hét keddig,
hogy mennyi és meddig az ennyi és eddig.
Csütörtök reggel megint itt a hideg,
zúzmara ingben a bozót didereg.
Ilyenkor érzed, mi mélyen igaz,
hogy az meg ez meg ez meg az.
Pénteken ...
Benjamin Hoff verse.
Remélem tetszik, mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése